Tekla Miller: Érzések arénája 11. fejezet

Az ünnepeknek vége, jönnek a hétköznapok, amik változásokat tartogatnak főszereplőink számára. Kritikát írjatok!

Korhatár: 16 év

11. fejezet: Változások

Az új év első napjai csendesen telnek. Mivel anyukámról az utóbbi időben nem hallottam semmit, végül ráveszem magam, hogy felhívjam telefonon. Mióta eljöttem a Kapitóliumból, nem beszéltünk. Karácsonyra küldött egy képeslapot, amit Effie hozott át, mert az én házamat adta meg címnek. Még azt sem tudja, hogy Peetához költöztem.

Remegő kezekkel tárcsázom a Negyedik körzeti számot. Kicseng.

 – Igen, tessék – veszi fel anyukám a telefont.

 – Szia, anya! Katniss vagyok.

 – Kislányom, de örülök, hogy felhívtál. Annyiszor próbáltalak elérni, de soha nem veszed fel. A múltkor Effie vette fel, azt mondta, szól neked.

 – Anya! Az a helyzet, hogy már nem lakom otthon.

 – Akkor hol laksz? – kérdezi döbbenten. – Katniss, minden rendben van?

 – Igen, minden a lehető legjobban alakul – kezdem a mondandómat. – Képzeld, anya, gyógyszergyár épül a körzetben. A kórházat pedig már felhúzták, és üzemel.

 – Ez nagyon szép és jó. De azt szeretném tudni, hogy veled mi van, Katniss!

 – Peetánál lakom – mondom, miközben kicsit furcsán érzem magam.

 – Peetánál? – Anyukám döbbent hangja mindent elárul.

 – Igen. Túl vagyunk a kenyérpirításon – állok elő a következő hírrel.

 – Jól meggondoltad ezt, Katniss? – kér számon anyukám. – Az a fiú bármikor újra megtámadhat. Bármikor, érted?

 – Peeta nagyon szeret engem – habozok, hogy folytassam-e a mondatot –, és a gyerekünket is. – A vonal túlsó fele mély csöndbe burkolózik.

 – A gyereketeket? – kérdez vissza anya hitetlenkedve.

 – Igen, kisbabánk lesz – mondom boldogan.

 – Katniss, nem félsz, hogy bármi olyat örökölhet Peetától, amitől nem lesz egészséges? Nem félsz attól, hogy Peeta bekattan, és azt fogja gondolni, hogy mindketten mutánsok vagytok? – Anyukám szavait támadásnak érzem.

 – Nem! Peeta szeret engem! Soha nem bántana!

 – Mégis megtette – mondja könyörtelenül.

 – Az az eltérítés miatt volt! – förmedek rá.

 – Pontosan ez az, amiről senki nem tudja, hogy milyen későbbi veszélyeket hordoz magában. Nem tudhatod, Katniss, hogy mi… - Egyszerűen leteszem a telefont, mert nem bírom ezt hallgatni. Peeta szeret engem. Érzem, hogy biztonságban vagyok mellette.

Az anyával való telefonbeszélgetésről csak annyit mondok neki, hogy megint nem sikerült egy hullámhosszra kerülnünk. Arról, hogy mennyire nem örül annak, hogy együtt vagyunk, inkább hallgatok.

Peeta egyre jobban a pékségre koncentrál. Amennyit tudok, segítek neki benne. Egyelőre csak tervezünk. A gyógyszergyár nyár elejére elkészül, és akkor rengeteg munkás fog ideköltözni a körzetünkbe.

A babánk egyre nő, már elkezdett látszani, lassan félidőnél vagyunk. Már nagyon várjuk, hogy megmozduljon. Esténként Peetával odaállok a tükör elé, és megnézzük a hasamat. Szinte hihetetlen, ahogy a domborulat napról-napra nagyobb lesz. Először nagyon furcsa volt, mert nekem soha nem volt pocakom, soha nem éltem olyan jó körülmények között, hogy kicsit is elhízzak.

Peeta minden este megsimogatja a hasamat, ezzel kíván jó éjszakát a gyerekünknek. Sokszor nevetünk azon, hogy mikor történt. Valószínűleg Effie születésnapján. Akkor annyira felszabadult voltam, hogy nem számított semmi. Az volt talán az első alkalom, amikor tényleg ki tudtam zárni mindent, nem érdekelt az sem, hogy a testem úgy néz ki, mint egy foltokból összevarrt takaró. Semmi sem érdekelt, csak Peeta, és az, hogy az övé legyek. Nem gondoltam arra, hogy azon az estén megfoganhat a gyerekünk. Vagy inkább nem féltem. Most úgy gondolom, ennek így kellett történnie, mert egyébként nem hiszem, hogy valaha az életben eszembe jutott volna, hogy gyerekünk legyen.

A pszichológusunknak igaza volt. Nagyon jó hatással van ránk a baba. Várjuk, hogy megszülessen, hogy itt legyen velünk. Szeretnénk látni a kis arcát, megölelni a kicsi testét és vigyázni rá, gondoskodni róla. Peetának már hónapok óta nem volt rohama. Vannak tervei, és azt hiszem, már nekem is vannak. Pedig soha nem akartam férjhez menni, és soha nem akartam gyereket. Ennek ellenére Peeta felesége vagyok, és a gyerekünket várjuk. Ennyit a régi elveimről.

Effie és Haymitch is előrelépett. Bevallották végre, hogy együtt vannak. De nem akarnak egyelőre összeköltözni. És nem akarják, hogy rajtunk kívül bárki is megtudja. Ennek ellenére Effie folyton Haymitch-nél van és rendszerint pongyolában nyit ajtót.

Vadászni csak nagyon ritkán megyek el, mert Peeta félt engem meg a babát. De néha ki kell mennem az erdőbe, néha jót tesz, ha kiszellőztethetem a fejem. Szeretnék egy nagyot sétálni és akár lőni is valamit, de ma mégis inkább itthon maradok. Peeta bemegy a városba, de nincs kedvem vele menni. Búcsúzóul megcsókol és elindul.

A konyhában teszek-veszek, mikor kopognak. Rohanok, hogy ajtót nyissak, és amikor meglátom, hogy ki áll ott, lefagyok.

 – Szia, Katniss! – Gale áll ott teljes életnagyságban.

 – Szia, Gale! Mit csinálsz te itt? – kérdezem döbbenten.

 – Most állítjuk fel a rendészetet, és gondoltam, benézek hozzád, hogy lássam, minden rendben van-e.

 – Miért ne lenne? – tudakolom csodálkozva.

 – Be sem hívsz? – néz rám kérdőn.

 – De, gyere csak – tessékelem be a konyhába, közben próbálok túljutni az első meglepetés hatásán.

Főzök neki egy kávét, aminek borzasztó szaga van, és ki kell nyitnom az ablakokat, megelőzve, hogy a gyomrom tartalma a padlón kössön ki.

 – A házadban Effie-t találtam – állapítja meg.

 – Kiadtuk neki, mivel én úgyis itt lakok Peetával.

 – Ezek szerint együtt vagytok – jön a következő megállapítás.

 – Amiért tőlünk nem visszhangzik a körzet úgy, mint tőled meg Johannától a Kapitólium, még minden rendben van – mondom dühösen.

 – Katniss, megjöttem! – kiabál Peeta.

 – Gyere, Peeta! Vendégünk van – mondom neki. Mikor belép a konyhába, a levegő szinte robbanni készül.

 – Gale! Micsoda meglepetés! – próbál nyugodt maradni. Odamegyek hozzá, és megfogom a kezét.

 – Csak benéztem, hogy lássam minden rendben van-e nálatok – mondja Gale, miután Peetának is előadta a rendészettel kapcsolatos utazását.

 – Örülök, hogy így aggódsz értünk. – Peeta rám néz. – A feleségemmel és a legkisebb Mellarkkal is minden a legnagyobb rendben – simogatja meg a hasamat, mintegy kijelölve a saját területét.

 – Akkor ezek szerint neked sikerült, ami nekem nem – fakad ki Gale. Néhány pillanatig abban reménykedtem, hogy nem ezt fogja reagálni. Majd felém fordul: - Soha nem mész férjhez és soha nem akarsz gyereket, emlékszel? – kérdezi szemrehányóan, majd Peetára néz: - Szerencsés vagy, Peeta! Most mennem kell! Viszlát, Katniss! – indul kifelé az ajtón.

Peeta észbe kap és utána rohan, beszélnek egymással valamit, majd a végén kezet fognak és elköszönnek.

 – Minden rendben van, Katniss! Nem fog többet zaklatni minket – ölel át Peeta.

Peeta és Gale kapcsolata mindig is különös volt. Nem szerették, de nem is utálták egymást, inkább kölcsönös tisztelettel bírtak egymás iránt.

 – Mit mondott? – kerekedik felül rajtam a kíváncsiság.

 – Hogy sokkal egyszerűbb lenne, ha utálna – néz rám Peeta.

 – És te mit válaszoltál?

 – Hogy nekem is sokkal könnyebb lenne. Meg azt is, hogy nagyon szeretjük egymást – mosolyodik el. – Tudod, mit mondott? – kérdezi, mire megrázom a fejem. – Tudja, mert különben nem egyeztél volna bele a gyerekbe.

 – Olyan jó, hogy vagy nekem! – Átölelem a férjemet, és nem tudom, mit üt belém, de sírni kezdek. Nem tudnám elképzelni senki mással az életemet.

Peeta, miután megvigasztal, nekilát az ebédnek, miközben megint kopognak. El sem tudom képzelni, ki lehet az, Gale mai látogatása után.

 – Beszélnem kell veled! – Johanna szinte félrelök, és bejön a házba. – Mit akart tőled Gale? Ki akart békülni veled? – támad rám.

 – Csak meglátogatta, hogy minden rendben van-e – ment meg Peeta, mert a megdöbbenéstől szóhoz sem jutok. – Hogy vagy, Johanna? Rég találkoztunk – próbál Peeta beszélgetést kezdeményezni.

 – Teljesen jól lennék, ha a pasim nem lenne érte odáig – mutat rám. – Még egyszer nem veheted el tőlem! – fordul megint felém.

 – Johanna, soha nem vettem el tőled senkit! – szabadkozom.

 – Dehogynem! Téged mindenki szeretett, te mindenkinek fontos voltál, és mindenki azt tette, ami neked jó. Emlékszem, mikor először mentem oda Gale-hez, egy Katniss-hasonmást bámult – törnek ki Johannából az érzelmek.

 – Nem tehetek róla! – csattanok fel.

 – Egyszer már elvetted tőlem, még egyszer nem fogod! Mert harcolni fogok érte, megértetted? – esik nekem.

 – Johanna! – Peeta próbál kedves lenni. – Gale nem mesélte neked, hogy Katniss-szel összeházasodtunk és gyerekünk lesz? – Peeta nyugodt, megfontolt szavai telibe találnak. Johanna elvörösödik, és hirtelen szóhoz sem jut.

 – Gratulálok – hebegi, mikor végre sikerül összeszedje magát. – Katniss, ne haragudj, hogy így rád támadtam, de Gale azzal jött haza, hogy meglátogatott. És bepánikoltam, hogy elveszítem.

 – Johanna! Én semmit sem akarok Gale-től. Nekem itt a férjem – mondom.

 – Sajnálom, Katniss! De, amikor elhagyott érted, én… - könnyek jelennek meg Johanna szemében –, én alig bírtam elviselni a tudatot! Sajnálom, Peeta, hogy így letámadtalak benneteket! – majd sarkon fordul, és bőgve elrohan. Johanna Mason, aki baltával a párnája alatt alszik – a legendák szerint –, Gale miatt pityereg.

***

Reggelente már ritkán vagyok rosszul. A mai napon mégis cudarul ébredek. Peeta reggelit próbál meg belém tukmálni, de nem esik jól. Kitalálom, hogy elmegyek vadászni, hátha a friss levegőtől jobban leszek. Peeta nem akar elengedni, de végül beleegyezik, azzal a feltétellel, hogy nem maradok sokáig.

Hiába megyek ki az erdőbe, a lépteim nehezek. Mintha görcsölne a hasam. Mondták, hogy lehet ilyen, de azt nem gondoltam, hogy ilyen kellemetlen lesz. Azon kívül, hogy teszek egy kört nagy nehézségek árán, érzem, hogy nem vagyok jobban. Végül meggyőzöm magam, és hazamegyek. Jobb lesz. Lehet, pihennem kellene.

Talán a gyógyszerek elvonási tüneteit érzem. Van, amit pár napja hagytam abba. Még a rémálmok miatt kaptam, amik szerencsére egyre ritkábbak. Peeta mellett sikerült újrakezdeni az életet. Új értelmet nyert minden. Emlékszem, amikor a Nagy Mészárláson azt mondta, hogy nem tudna nélkülem élni. Egymás életének adunk új értelmet. A végén még Haymitch is talál valamit végre. Néha eszembe jut, mit csinálhat Gale, hogy vajon megtalálta-e a boldogságot Johanna mellett. Mellettem nem lett volna boldog. Nem tudtam volna őt eléggé szeretni, mert Peeta szépen, csendben költözött be a szívembe, észrevétlenül. Olyan mélyen gyökerezett meg bennem a Peeta iránt érzett szerelem, hogy sokáig én magam sem mertem beismerni, hogy nem tudnék nélküle élni. És ez már nem a show része volt, hanem a valóság, teljesen mentes a Kapitólium nyomásától. Szabad érzelmek, amelyek csak betörtek az életembe, teljesen hirtelen.

Otthon megvárom Peetát. Látja, hogy nem vagyok jól, ezért megpróbál ágyba dugni. Nem akarom, hogy egyedül hagyjon. Megpróbál pár falatot belém erőltetni. Amit sikerül is belém imádkoznia, pár perc múlva a vécécsészében köt ki. Teával próbál itatni, de az is kijön belőlem. Közben próbál segíteni, megfogja a hajamat, törölgeti az arcomat.

 – Katniss, innod kell. Legalább vizet! Nem száradhatsz ki! – Megsimogatja a homlokomat – Te égetsz! – Vizes borogatást tesz rám. Mellém fekszik, és lelkesen cseréli a homlokomon a borogatást, közben az arcomat cirógatja. Vízzel próbál megitatni. Végül nagyon keveset, de sikerül belém diktálnia.

Egyre jobban fázom, a lázam egyre magasabb. Peeta kétségbeesik.

 – Gyere, hűtőfürdőt csinálunk neked – próbál meg kihúzni a kádhoz.

Nagy nehezen feltápászkodok, Peeta fogja kezem. Húz magával, de nem tudom tartani a lépést. Kezd kimenni belőlem az erő, és összesek. Peeta hangját egyre távolabbról hallom.

 – Katniss! Térj magadhoz! – Kinyitom a szemem. – Úristen, te vérzel! Maradj itt! Hozok segítséget! – A földön fekszem, rám terít egy takarót, és elrohan. Semmi mást nem érzek azon kívül, hogy mindjárt megfagyok. Annyira hideg van és én annyira fázom.

Kevés idő telik el, és Peeta Haymitch kíséretében jelenik meg.

 – Katniss! Haymitch segít levinni. De ehhez neked is segítened kell! Kapaszkodj belém jó erősen! – kiabálja Peeta.

Átölelem a nyakát, és próbálok minél erősebben kapaszkodni. Érzem, hogy ömlik belőlem a vér, és egyre kevésbé vagyok itt, ezen a világon. Levisznek a földszintre, leraknak egy székre. Peeta a szék karfájába kapaszkodva kiabálja, hogy tartsak ki, majd összeesik, és rángatózni kezd a földön.

Haymitch telefonál, mintha mentőről beszélne. A fejemet nem tudom megtámasztani, így lehajtom az asztalra. Olyan jó egy kicsit pihenni, végre kellemes melegség tölt el. Olyan erejű fáradtság vesz erőt rajtam, amit mintha egyszer, valamikor nagyon-nagyon régen éreztem volna már. Amikor belefáradtam az életembe, amikor azt kívántam, bárcsak meghalnék. De most nem érezhetek ilyeneket, mert itt van Peeta és a kisbaba. A baba! Peeta azt mondta, vérzek! Összeszedem a maradék erőmet és a bal kezemmel a hasamhoz érek. Érzem a domborulatot, és ez kicsit megnyugtat. Lenézek, és akkor meglátom a vörös foltot a hálóingemen. Sikoltani akarok, de nem jön ki hang a torkomon.

Peeta mellettem áll, és beszél hozzám. Legalábbis a szája mozog, de nem hallom a hangját. Olyan érzésem van, mint amikor az első viadalon az egyik fülemre megsüketültem, csak most mindkettő csődöt mondott egyszerre.

Megjelenik két, fehér ruhába öltözött férfi egy hordággyal. Peeta egyedül tesz rá. A karomba tűt szúrnak, de csak nagyon enyhe fájdalmat érzek. Egyre tompábbak az érzékeim. Mi történik velem? Az arcok elmosódnak, egy pillanatra úgy érzem, hogy elalszom.

Aztán minden olyan furcsa lesz. Színes és fehér fények villannak fel egymás után. A nevemet kiabálják. Jó újra hangokat hallani. Peeta! Hol van Peeta?

Kitolnak a mentőautóból. Nem tudom, hogy kerültem bele. Mindenki rohan, kiabál. Egyre nagyobb a káosz körülöttem, amikor meghallom végre Peeta hangját.

 – Katniss! Tarts ki! –fogja meg a kezem. Aztán megszűnik a világ, és elmerülök valami fekete sötétségben, ahol a testem nagyon könnyű.